Szeptember 12-től szeptember 14

Péntek: Fényfotók

Ákos és Tóni, már pénteken reggel lement a Camp Legewade-ra. Kinyitották a házat, mely akkor még üresen kongott, kipakolták a sátrakat, hálózsákokat, ételeket. Ákos pillanatok alatt felhúzott két fa közé egy sátrat esős időre, s Tóni és én bepattantunk egy kenuba, majd a kocsiba és előkészítettük a vasárnapi programot.

Este 7-kor megérkeztek a zöld nyakkendős cserkészek. A sátor alatt élénk beszélgetés indult, kis csoportok alakultak. De szól a napostiszt sípja, s felsorakozik a három örs: Tündi, Táma és Kati örse. Nevet is kitaláltak másnapra a cserkészek maguknak: Gyors Csiga örs, Kolibri örs és Szitakoto örs. A gyerekek a lenyugvó Nap fényében állították fel a sátrakat, de a hideg miatt végül a barakkban aludtak.
A tábor témája a fény és a fényképezés volt. Tóni a tűznél tette figyelmessé a rajt az égboltra, melyen még a tejút is látszott. Mindenki kívánhatott is ezen az estén valamit, mert hullócsillagokat is láttunk! Táma és Kati vezették a tábortüzet: “Hol vagy Táma? Nem látlak! Szükségem van fényre!”- így kezdték a játékot. Az énekek után Ákos készített fényfotókat: zseblámpával megrajzolta a körvonalainkat és zseblámpákkal futkároztunk a tűz köröl egy hosszú exponálás alatt. Megvilágítottuk az arcunkat, vagy csak néztünk a lobogó tűzbe. Aki aztán nem a barakkban aludt, az a tűz körül még hajnalig beszélgetett. Mindenki elmesélte, hogy mi volt a legjobb a nyarában, s jókat nevettünk néhány vicces történeten.

Szombat: Tragikomédia

Másnap reggeli tornát tartott Kati, a gyülekezőnél szerepcsere volt két örs között, így a legkisebbekre jutott a reggeli kiosztása. A kicsik csorgó nyállal kenték másoknak a kenyeret, majd mohón ültek maguk is az asztalhoz. Néhányan repetáztak is, a tejes müzli finomnak bizonyult. Majd állomásokon mentek végig a gyerekek, melyek teljesítésében az eső sem riasztotta vissza őket. Mikor bent készültem a drámaórára és kinéztem a szakadó esőbe, éppen Ági kattintott el egy képet, amin három fiú ugrik le nekifutás után egy vizes padról. (A tábor alatt fényképeket lehetett készíteni növény, táj, portré, állat és egyéb kategóriákban.)

Majd következett a benti foglalkozás, amikor néhány felvezető játék után igazi drámajelenetek voltak a cserkésztáborban: Kevi cowboyként harcolt, Eriket eltemette Jutka, Kati szült, Izabella meg akart enni egy döglött macskát és Erik kétszer is azzal kezdte a jelenetet, lerázva magáról a társa kezét, hogy: “Miért érsz hozzám?!”. A stoppos játék után hiányos szoborcsoportokat alkotott meg két csapat. Az elsőt Kevi és Erik találta ki: A zombik megöltek egy embert, s azt az embert fogja 4 ember. A másik csoportból Csongor azonnal felismerte a zombikat és befeküdt a hulla helyére. A másik csapatban a lányok voltak többségben. Ők egy koncertet jelenítettek meg, s Máté találta ki azonnal, hogy a dobos hiányzik a képről. Ezután következett az ebéd, s az este készült fényképek megnézése.

Az esti tábortűznél az örsök jókat nevettek egymáson. A csapatok a következő témákat kapták: Budapest, Kárpát-medence és Balaton. A Kárpát-medencébe utazó cserkészcsapat nagyon csalódottan érkezett meg a helyszínre, mert miután kijavították őket, hogy nem Árpád-kemencébe mennek, akkor azt hitték, hogy egy úszómedence fog rájuk várni. Végül “csak” kirándultak egyet a Kárpátokban.

Vasárnap: Kenunap

Elindult a 15 cserkész. Minden kenuban 2 gyerek. Nem térkép, hanem néhány fénykép mutatta a keresendő utat a csapatnak. Egy szigetre értek, ahol meg kellett találják a furfangosan elrejtett további fényképeket, de azok mégsem azon a szigeten voltak, hanem ott, ahova egy megkeresendő lapát mutatott. Így áteveztek egy még kisebb szigetre, ahonnan továbbeveztek a tábor közelébe, s végül megoldották a feladatot. Aznap nem esett az eső, de nagyon hideg volt. A partra érő cserkészek közül azonban csak páran mentek a tűzhöz, mert jól kimelegedtek a lapátolásban. Az ebéd után békavadászat és összepakolás következett. A szülőkkel együtt eltöltött fogócskás és népi játékok után néhány gyerek alig akart hazamenni. Két-három fiú ült a hidegben szorosan egymás mellett egy padon, s meg sem moccantak szüleik hívó szavára, csak ennyit kiabáltak: “Még nee!”. Végül ki-ki hazatért mégis. Biztosan az vígasztalta meg a gyermekeket, hogy szeptember 20-án, most szombaton már kezdődik is a heti rendszerességű cserkészfoglalkozás, s akkor újra találkozhatnak.

2014. szeptember 17. Simon Diana